Emlékszem, Nyugodj békében Tamás / I remember, RIP Tamás
Emlékezem,
Hányszor kellett megvédjelek az utca gyerekeitől, mikor Te voltál a kisebb, de beléjük kötöttél. Előbb boksz volt, utána futás.
Hányszor kaptam ki miattad, mert nem hallgattál rám, a magad útját jártad, amit szüleink, nagyszüleink nem értettek meg, mondván miért nem vigyázok rád, hisz Te vagy a kisebb.
Nem felejtem, mikor a 2. majd a 4. önálló kiállításodat szerveztem, az akkori NDK-ban az egyetemünkön. (TU Ilmenau, akkori TH Ilmenau)
Mikor is volt ez? Hát régen, 1983-ban,majd 1985-ben egy évvel az előtt, hogy végeztem volna.
Nem mondom, hogy akár a szervezés, akár a lebonyolítás zökkenőmentes lett volna, de hát a régi szép idők.
Akkor még elképzelhetetlen volt, hogy ez az összhang valahe is megtörjön. De mégis. Jöttek a 90-es és a 2000-es évek, majd a többi, amikor egyre messzebb kerültünk egymástól. Az okokat lehetne fejtegetni, de nem érdemes.
Nagy valószínűséggel mindketten hibásak voltunk.
Hogy Te miért haragudtál rám, már nem mondhatod el. Talán így van rendjén. Bennem és Apunkban is sok nagy tüske volt a pálfordulásod miatt.
Én úgy éreztem, bocs, ha tévedek, de mintha ellenem dolgoztál volna, mintha szándékosan le akartál volna járatni.
Mindegy, megbocsátok, megbocsátottam, de ezt Te már nem tudhatod.
Itt hagytál minket 2020 június 1.-én.
I remember,
How many times did I have to protect you from the kids on the street when you were the little one, but you tied into them. It was boxing first, then running.
How many times did I get out for you because you didn’t listen to me, you walked your own path that our parents, grandparents didn’t understand, saying why I don’t take care of you because you are the younger one.
I will not forget when I organized your 2nd and then 4th solo exhibition at the then GDR at our university. (TU Ilmenau, then TH Ilmenau)
When was that? Well, long ago, In 1983, then in 1985, a year before I graduated.
I’m not saying that either organizing or running would have been smooth, but back to the good old days.
At the time, it was even inconceivable that this harmony would ever be broken. But still.The 90s and 2000s came, followed by the rest as we got further and further apart. The reasons could be explained, but not worth it.
Most likely we were both at fault.
You can't tell me why you got mad at me. Maybe that's okay. There was a lot of big spikes in me and Dad because of your turn.
I felt sorry if I was wrong, but it was as if you had worked against me, as if you had deliberately wanted to run down.
Anyway, I'm sorry, but you can't know that anymore.
You left us on the 1st of June 2020.